A tejjellemzőkre vonatkozó genetikai paraméterek a teljes laktáció alapján jól ismertek, és ugyanazokat a mintákat követik, mint a szarvasmarhák esetében: a tej-, zsír- és fehérjehozamok öröklődése mérsékelt (körülbelül 0,30) és alacsonyabb, mint a zsír- és fehérjeszázalék (0,50–0,60). Néha a zsír örökölhetősége alacsonyabb a tej mintavételi problémák miatt. A genetikai korrelációk a tej- , zsír- és fehérjehozamok között pozitívak és elég magasak (0.77 és 0.93 között). A tejhozam és a tejtartalom közötti genetikai korrelációkra vonatkozó becslések negatívak és nagy variabilitást mutatnak. A zsír- és fehérjehozamok közötti korreláció a megfelelő beltartalommal szintén fajtánként változó. A tejhozam és a kémiai összetétel közötti negatív genetikai korreláció növeli a zsír- és fehérjeszázalékok szelekciós célként történő bevezetésének szükségességét.. A juhtejre a tej összetételén alapuló fizetési rendszert csak néhány európai országban alkalmaznak, különösen ott, ahol a juhágazat jól fejlett. Sok esetben azonban a tej összetételi jellemzőinek gazdasági súlya nem elegendő ahhoz, hogy a gazdálkodók megtérítsék a tejhozamból származó genetikai haszon elvesztését. A tejösszetételi tulajdonságok szelekciós célként való bevezetése mindenesetre csak akkor valósítható meg, ha a tenyésztési program elérte a stabil genetikai tejhozam-nyereséget. Így jelenleg sok tejtípusú juhnál a csak a fejési időszak tejhozama a szelekciós kritérium. Számos fajta azonban frissíti kiválasztási kritériumát a tejjellemzők lineáris kombinációjára (zsír- és fehérjehozam zsír- és fehérjeszázalékkal kombinálva).

Egy populáció/fajta genetikai fejlesztéséhez szelekciós programra van szükség, azaz a gazdálkodók kollektív szervezetére:

• teljesítmény rögzítés;
• származás rögzítés;
• a tenyészállatok természetes pároztatással és/vagy mesterséges termékenyítéssel történő cseréje.

A törzskönyvezésben és teljesítményfelvételben közvetlenül részt vevő gazdálkodók (tenyésztők) aránya a lehető legnagyobb legyen, és a szelekcióba bevont teljes populáció legalább 10-20%-át képviselje.

A többi gazdálkodó (kereskedelmi gazdálkodó) a tenyésztők által generált genetikai javulást tenyésztőtől származó tenyészállatok (főleg hímek) felhasználásával használja ki.

1. ábra – populáció piramis menedzsmentje (Forrás: Barillet F., 2001)

A kiválasztási rendszer költség-haszon elemzését gondosan el kell végezni a szervezet jövedelmezőségének biztosítása érdekében, azaz a hosszú távú határidőknek magasabbaknak kell lenniük, mint a populáció szintű költségek.

A leggyakoribb szelekciós index, amikor a zsír- és fehérjetartalmat tekintjük szelekciós célnak, egy teljes tejindex, amely gyakorlatilag a laktációs tejhozam, zsírtartalom és fehérjetartalom tenyészértékeinek lineáris kombinációja. A 3 elemi tulajdonság relatív súlya a teljes szelekciós indexben fajtaspecifikus, és általában a következőktől függ:

• a 3 elemi tulajdonság örökölhetősége;
• a köztük lévő genetikai korreláció;
• a 3 elemi tulajdonság tényleges gazdasági értéke a tej fizetési rendszerben.

A fizetési rendszerekben a tényleges gazdasági értékeknek figyelembe kell venniük, hogy a sajtkészítés folyamatában a fehérjetartalom fontosabb, mint a zsír. Ebben az értelemben olyan előzetes vizsgálatokat kell végezni, amelyek célja a nyerstej fehérje- és zsírtartalmának viszonylagos jelentőségének felmérése a sajthozam szempontjából.

További szempontok, amelyeket figyelembe kell venni a zsír- és fehérjetartalom relatív szelekciós súlyának értékelésekor:

• a zsír/fehérje arány befolyásolhatja bizonyos sajtok ízét és érzékszervi minőségét;
• a zsír- és fehérjetartalom eltérően reagál a koncentrációs hatásra e. a tejhozam csökkenése/növekedése a laktáció során eltérő módon növeli/csökkenti a nyerstej zsír- és fehérjetartalmát

Üzenet otthonra:a teljes tejszelekciós index meghatározásánál a 3 elemi tulajdonság tényleges gazdasági értékein kell alapulnia. A fizetési rendszerek gazdasági súlyai nem mindig tükrözik a 3 elemi tulajdonság valódi relatív jelentőségét. Így a szelekciós súlyokat aktualizálni kell a tejhozam és a beltartalom, valamint a sajthozam és a sajtminőség megvalósult alakulása alapján.

Az egyedi tejmintavétel és az egyes tejminták kémiai elemzése munkaigényes és költséges. A költségek és a munkaerő megtakarítása érdekében az egyéni tejmintavétel általában napi egy fejésre korlátozódik (reggel vagy délután), havi időközzel. Sőt, a mintavétel általában az először ellőkre korlátozódik. A rögzítési sémák egyszerűsítésének szükségessége csökkenti a potenciális genetikai nyereséget.

A helyes rögzítési séma megvalósításához szükséges szabályok és eszközök megtalálhatók

https://www.icar.org/Guidelines/16-Dairy-Sheep-and-Goats.pdf

A törzskönyvezés hagyományosan egyapás természetes pároztatással és/vagy mesterséges termékenyítéssel is elvégezhető. Mindkét gyakorlat fáradságos és költséges, és elriaszthatja a gazdálkodókat a kiválasztási programokban való részvételtől.

Az EID ígéretes eszköz az anya-bárány párok korai azonosítására és a törzskönyv rögzítésére. Fontos nyomon követni a szülői eloszlás költségeinek alakulását a DNS-elemzés alapján. A jövőben lehetővé teheti a törzskönyvezést több apapárosítással.

A szezonalitás és a takarmányozási rendszer, valamint a laktáció alatti koncentrációs hatás erősen befolyásolhatja a nyerstej kémiai összetételét.

Így a kémiai összetételt befolyásoló környezeti tényezőkkel kapcsolatos további adatokat is rögzíteni kell, hogy bekerüljenek a tenyészérték becslésére szolgáló genetikai modellbe:

• Farm menedzsment elsősorban takarmányozási rendszer
• Kor
• Paritás
• Ellés dátuma
• Mintavétel dátuma
• Tejhozam mintavételnél

Minden rögzített adatot fel kell használni a tenyészálatok becsült tenyészértékének előállításához.

A tenyésztőszervezet számára kulcsfontosságú, hogy megtervezze olyan tudósok elérhetőségét, akik képesek nagy adathalmazokat kezelni és modern módszereket (BLUP) alkalmazni a genetikai értékeléshez.

A tejtípusú juhoknál a génmutációkat, amelyek a nyerstej kémiaianyag-tartalmának jelentős növekedését eredményeznék, eddig nem mutatták ki. Így a DNS-specifikus mutációk/LD-markerek alapján történő szelekció rövid távon nem képzelhető el.

Másrészt a genom szelekció tényleges lehetőségnek tűnik, legalábbis azoknál a fajtáknál, amelyeket már érdekeltek a hatékony hagyományos tenyésztésben. Az elmúlt évtizedben a genom szelekció vált a tejelő állatállomány genetikai javításának referencia-megközelítésévé a közepes sűrűségű DNS-részek csökkenő költségeinek köszönhetően, amelyek a hagyományos pedigré mátrix helyett az egyedek közötti valós kapcsolatok leírására használhatók. Tejelő szarvasmarhák esetében a fiatal bikák genom tenyészértékének (GEBV) viszonylag nagy pontossága a hím referenciapopulációk konzisztenciájának köszönhető, amelyek utódvizsgált bikákat tartalmaznak nagyszámú nőstény utóddal. Sőt, a szelekciós jelöltek GEBV-értéke kiszámítható olyan zsír- és fehérjetartalomra, amelyet évtizedek óta nagyszámú genotípusú állaton vagy utódain rögzítettek. Bár vannak kivételek, a tejtípusú juhok esetében a helyzet általában rosszabb. Először is, a mesterséges termékenyítés (AI) kevésbé hatékony és nem széles körben alkalmazott, ami miatt a hím referenciapopulációk kevésbé erősek a tejelő szarvasmarhához képest. Másodszor, a genetikai értékelések általános következetességét negatívan befolyásolja a teljesítményrögzítés viszonylag magas költségei, ami nagyon leegyszerűsített rögzítési sémákat eredményezett. Így ez a megközelítés csak olyan fajtákban alkalmazható, amelyek jól bevált hagyományos tenyésztési rendszerrel rendelkeznek a zsír- és fehérjetartalom tekintetében. Más fajták esetében a genom szelekció alkalmazásai kihasználhatják a nőivarú nukleuszokat, amelyek referenciapopulációként szolgálnak a kereskedelmi gazdaságokban használt fiatal kosok tenyészértékbecsléséhez, pl. a nukleuszállomány genotípusainak és fenotípusainak felhasználásával kombinálva a kereskedelmi gazdaságokban tenyésztett és a kísérleti állományhoz genetikailag kapcsolódó szelekciós jelölt hímek genom vizsgálatával.

Ezeket a megközelítéseket költség/haszon elemzés után kell alkalmazni, amely magában foglalja a DNS-részek költségeit, a laboratóriumi elemzés és az adatkezelés költségeit.