Anyajuh genotípusának hatása

Teagasc számos tanulmányt végzett az Athenryben, korábban pedig a Belclare-ben, Blindwellben és Knockbegben, hogy értékelje az anyajuh genotípus hatását az anyajuh termelékenységre. Ezeket a tanulmányokat az 1980-as években kezdték és 2006-ban fejezték be. Ezekben a vizsgálatokban a keresztezett anyajuhokat vagy skót feketefejű vagy cheviot anyajuhokból tenyésztették ki, és különböző fajtájú kosoktól származtak. Az így létrejött nőstény utódokat 3 termelési cikluson keresztül megtartottuk, azaz lehetőségük volt 3 alom bárányt hozni. A keresztezett anyajuhokat síkvidéki fű alapú rendszerben tartották a fő báránytermelés érdekében. E vizsgálatok eredményeit az 1. táblázat foglalja össze. A juhonként tenyésztett bárányok száma a genotípusok között akár 0,44 báránnyal is változott, ami körülbelül 65€ / anyajuhot jelent. Azok az anyajuh genotípusok, amelyek a legtöbb bárányt hozták anyajuhanként, a Belclare-X és a Charollais-X voltak. A belclare-x anyajuhokhoz képest a suffolk-x és a texel x anyajuhok anyajuhonként 0,21-gyel kevesebb bárányt neveltek.

1. táblázat Az anyajuh genotípusának hatása az anyajuh termelékenységre (anyajuhonként nevelt bárányok)

Athenry tanulmány

Egy közelmúltban végzett vizsgálat célja az anyajuh genotípus (≥75% Suffolk, Belclare × Suffolk, fajtatiszta Belclare) hatásának értékelése volt az anyajuhok élettartama során. A Suffolkot azért választották, mert a nemzeti állomány több mint fele Suffolk fajtájú, míg a Belclare-t a bizonyítottan magas termelékenysége miatt választották. A Belclare és Belclare x Suffolk anyajuhok Athenryben születtek, míg a >75%” suffolki anyajuhokat Galway, Mayo és Roscommon gazdaságairól vásárolták. Valamennyi anyajuh márciusban született, 4 hónapos koruktól egy csoportban kezelték őket, és mindaddig megtartották őket, amíg el nem pusztultak, vagy természetes okok miatt le nem vágták őket. Charollais apákat használtak, hogy elkerüljék az anyai és terminális fajták összetévesztését, és maximalizálják a hibrid életerőt a bárányokban..

A jerkéket úgy pároztatták a kosokkal,hogy az első almukat 1 éves korukra megelljék. Az anyajuhokat december közepén istállóba zárták, vágott és fűszilázs alapú takarmányt kaptak. A késői vemhesség idején felkínált koncentrátum mennyisége a várható alommérettől és a fűszilázs takarmányértékétől függött. Az anyajuhok legelőre kerültek ellés után. Az egykéket vagy ikreket nevelő anyajuhok és bárányaik nem kaptak koncentrátum-kiegészítést. A hármasikreket nevelő anyajuhok az ellés után 5 hétig napi 0,5 kg koncentrátumot kaptak, bárányaik pedig napi 0,3 kg koncentrátumot kaptak az elválasztásig. Az egyéves korukban ellőket és bárányaikat a hármasikret nevelő anyajuhoknál leírtak szerint kezelték. Választáskor a koncentrátumot elhagyták.

Az anyajuh genotípusának hatását az anyajuh- és bárányteljesítményre 1 évesként, 2 évesként és kifejlett anyajuhként elléskor a 2. táblázat mutatja be.

Jerkék:

Belclare jerkéknek nagyobb alom méretük volt, mint a Belclare×Suffolk és>75% Suffolk genotípusoknak és további 0.16 és 0.35 bárány per anyajuh neveltek a Belclare×Suffolk és >75% Suffolk genotípusokhoz képest. A bárányok átlagos vágott test súlya a vágáskor 20.5 kg volt. A Belclare×Suffolk anyajuhokból származó bárányokat fiatalabb korban vágták le, valószínűleg hibrid életerővel társulva.

Hatékonysági indexként a csatlakozáskori súly hatását használták annak valószínűségére, hogy egy anyajuh 1 éves korában elléskor legalább egy bárányt nevel, mivel ez tükrözi az anyajuh- és báránypusztulás, az alomméret és az anyajuh meddősége miatti különbségeket. Az anyajuh genotípusától függetlenül, mivel a csatlakozási súly növelte legalább egy bárány felnevelésének valószínűségét. Ahhoz, hogy legalább egy bárány felnevelésének 0,9-es valószínűsége (90%-os esély) legyen, a jerke testtömege a csatlakozáskor 48,5, 51,2 és 60,0 kg kell legyen a Belclare, Belclare×Suffolk és ≥75% Suffolk jerkék esetében. Így a Belclare, Belclare×Suffolk és ≥75% Suffolk jerkéknek 63%, 64%-os és 72%-os kifejlett testűnek kell lenniük, amikor 7,5 hónapos korukban csatlakoznak ahhoz, hogy 90%-os valószínűséggel neveljenek fel legalább egy bárányt.

2 éves korban: Amikor 2 évesen ellettek a Belclare és Belclare×Suffolk anyajuhok 0.25-tel és 0.23-mal több bárányt neveltek anyajuhonként, mint, a >75% Suffolk anyajuhok. Anyajuh genotípusának nincs hatása a bárány teljesítményére a születéstől a vágásig. A bárányok átlagos vágott test súlya a vágáskor és a koruk 20.6 kg és 202 nap.

Felnőtt anyajuhok: Amikor felnőtt korban ellettek (3 éves és idősebb) a Belclare és Belclare×Suffolk anyajuhok, szaporábbak voltak, 0.28-cal és 0.41-gyel több bárányt neveltek anyajuhonként, mint a >75%Suffolk genotípus. A bárányok átlagos vágott test súlya a vágáskor és a koruk 21.4 kg és 171 nap. A bárányok a >75% Suffolk anyajuhoktól 13 és 6 nappal idősebbek voltak a vágásnál, mint a Belclare és Belclare×Suffolk anyajuhok bárányai.

Élettartam teljesítmény: Az anyajuh genotípusa kis mértékben befolyásolta az ellésszámot, bár a Belclare×Suffolk esetében volt a legmagasabb. Az anyajuh genotípusa azonban nagy hatással volt az életük során felnevelt bárányok számára. A >75% Suffolk anyajuhokhoz képest, a Belclare×Suffolk anyajuhok 1.4 báránnyal többet neveltek.

2. táblázat:Az anyajuh genotípus hatása a teljesítményükre, mint jerkék 2 éves korban és kifejlett anyajuhként

Következtetések

• Az anyajuh genotípusa legfeljebb 0,44 báránnyal befolyásolta az egy anyajuh által nevelt bárányok számát
• Belclare-keresztezett anyajuhoknak nagyobb a szaporasága, mint más keresztezett típusok széles választékának
• A Belclare apák használata 25%-kal növelte az élettartam alatti bárány output-ot, ami körülbelül 200 €-nak felel meg